Oldalak

2015. február 28., szombat

jöhet a neheze!

Na hát ez egy érdekes buszút volt a hely sajátosságaiból adódóan. Ha megkérdezném tőletek, hogy két ország közötti határátlépéskor hányszor ellenőrzik az irataitokat, kb. 3 féle választ tudok elképzelni (0-Schengen, 1, 2). Ez itt Brunei esetében nem lenne igaz. 

Ha veszitek a fáradtságot és megnézitek a térképen, hogy honnan hova buszoztunk (Bandar Seri Begawan-ből Kota Kinabalu-ba), láthatjátok, hogy keleti-északkeleti irányba kellett volna induljunk. Ehhez képest mi nyugatra/délnyugatra indultunk, mivel Bandar Seri Begawan és Brunei keleti országrésze között nincs szárazföldi kapcsolat. Szóval először nyugati irányban kiléptünk Bruneiből és be Malajzia Sarawak tartományába, ott egy kanyart vettünk és újból beléptünk Brunei keleti részébe (nézzetek meg a térképen és érteni fogjatok), majd miután újra keresztül mentünk a Brunei részen, megint kiléptünk és beléptünk Malajziába, immár a keleti részen, de még mindig Sarawak tartományba, legalábbis a bélyegző szerint. Ez eddig 6 ellenőrzést jelent, de itt nincs még vége, ugyanis Sarawak tartomány és Sabah tartomány között is volt még 2 pecsét, szóval a történet vége 8 újabb pecsét az útlevélben. 

Ez az egész meg azert mókás mert ilyenkor mindig buszról le, ablakhoz szépen sorbaáll, útlevelet kezeltet, buszra visszaszáll. Apropó busz, teljesen kulturált és kényelmes, a térdem és az előttem levő szék között van kb. 10 cm (lásd még yogyakarta-bromo tavaly, ahol a buszon 12 órán keresztül még csak egyenesen ülni sem tudtam, annyira nem fértem el.), utasokat az út során hol felveszünk, hol lepasszolunk (ami azért érdekes mert ez elvileg egy expressz busz, amiről azt gondoltuk nem sok helyen fog megállni). Ja és természetesen túl van hűtve mint egy jégverem, mindketten pulcsiban ültünk, miközben a tv-ben az általam már rég kihaltnak hitt kínai karatés filmek, helyi Megasztár ordítanak. 

Egyébként túl sok látnivaló nem volt az úton, pedig reggel bruneiben aki a buszjegyet elvette, jól bereklámozta, hogy milyen sok szépet fogunk látni, ehhez képest eddig a kisebb-nagyobb települések, a dzsungel és a pálmaolaj miatt kiírtott dzsungel helyére telepített palmaerdők (meg persze a határátkelők) váltogatják egymást a közel sík vidéken. 

Ebédelni egy Lawas nevű helyen álltunk meg fél órára, ami nekünk kicsit szűkre szabott volt, mert még el kellett mennünk pénzt váltani is, ami azért nem volt teljesen triviális de egy helyi kissrác segítségével megtaláltuk a helyet (jó helyre vitt volna, de amikor mar majdnem odaértünk én már láttam, hol van a hely, de a srác simán elment mellette. :) ). Brunei után eljött az olcsóság, és az 5 ringgites kaják időszaka (350 huf), hello Borneo. 

Kota Kinabaluban leszálltunk az egyik pályaudvaron, majd átsétáltunk a kb. 100 méterre levő másikba, ahol pont elértük az utolsó minibuszt, ami a hegy irányába visz minket újabb kb. 2 óra alatt, nagyjából este 7-re fogunk odaérni (ezt most a buszon írom). 

frissítés: itt vagyunk a szálláson már, a holnapi túra kezdetétől kb. 1 km-re, és a vacsorán is túl vagyunk már. Most összepakolunk a túrára, aztán alvás és reggel hajrá! Jó lesz, már várom! Idefelé már megmutatta magát a hegy - nem kicsi. :) 

Legközelebb 2 nap múlva jelentkezem, remélhetőleg egy sikeres 4090 méteres csúcs meghódítása után! 

2015. február 27., péntek

Brunei 2: a vízi város

10 óra folyamatos alvás utan ma reggel 8-kor remekül ébredtem, végre sikerült kialudni magam. Gyors reggeli a medence partján (angol reggelit választottunk: bab, krumpli, tükörtojás, virsli, kenyér), aztán indultunk is csavarogni. 

Már tegnap kifigyeltünk egy nagyobb mecsetet a folyó partjáról, nagyjából betájoltuk a térképen, aztán elindultunk gyalog. Oda is találtunk simán, impozáns mecset, körülötte szépen karbantartott parkkal. A mecset több szintes, de sajnos be nem mehettünk, nem azért mert nem vagyunk muszlimok (Laci állandó kérdése, hogy vajon honnan tudják, hisz nincs ránk írva), nem is azért mert nem fekete öltözék volt rajtunk, hanem mert mint kiderült, pénteken zárva van a látogatók számára. 



Ott elcsavarogtunk szerintem egy jó órát a mecset körül, aztán vissza sétáltunk a tegnapi fehér mecset irányába immár nem a város utcáin, hanem a vízre épült falu fapallóin. Pont tegnap mondtam Lacinak, hogy ha én lennék a szultán, biztos nem tűrném meg a rozoga faviskókat a fényűző mecset mellett - hát ő (mármint a szultán) sem tűrte meg, a vízi város nagy része valószínűleg a közelmúltban el lett törölve a víz színéről. Ezt onnan tudjuk, hogy a térképen ahol még a vízi város szerepelt, ma már csak mocsár van. 

Na azért még igy is vannak házikók, sőt némelyikük egész takaros: cserepes virágokkal körbe rakva, függönnyel, szépen kifestve, légkondival (!!), stb. 

Miután visszaértünk a tegnapi fehér mecsethez, teljesen apokaliptikus hangulat fogadott: minden zárva volt, egyetlen úton sem volt sem autó, sem ember. Csak mi voltunk az utcán. Ahol láttunk embert, az is el volt rejtve szem elől (a csónakok a móló alatt, emberek a bezárt éttermekben, stb.). Mint később kiderült, a szultán bácsi rendelte el, hogy dél és délután kettő között mindent be kell zárni és mindenkinek el kell tűnnie az utcáról, különben bünti van. Mivel a törvény a turistákra is vonatkozik (bár nyilván velük szemben van tolerancia), ezért minket is betessékeltek egy nagy sátorba (amit most a regatta verseny miatt állítottak), hogy ott bekkeljük ki az 1 órát kettőig. Na mi nem akartunk egy órát dögleni. 

Miután lehűltünk (nagyon meleg van!), megjelent egy tag a motorcsónakjával, hogy átvinne minket a "rendes" vízi városba, s ezzel éltünk is. Ebben a vízi városban (Kampong Ayer) már a körülményekhez képest (és a tilalom ellenére) több ember mozgolódott. Tök érdekes a hely: ugyanúgy cölöpökre épített faházak (kaki pisi be vízbe persze), köztük fa pallók labirintusa, néhol hidak, mindenféle motorcsónakok (és a hozzájuk készült fedett fa "buszmegállók"). Van étterem, iskola, sőt még egy lakópark is (nem vicc: tök egyforma házak egymás mellett, mint otthon a lakótelepen a sorházak), amihez beton járda is jár. Sőt még egy mecset is van itt. Mindez fából, beton cölöpökön, a vízen. 

Pont filozófálgattam rajta, hogy egy tűz mekora szívás lenne már itt, amikor láttunk is egy kiégett részt. De amúgy számítottak szerintem ők is erre, mert a házak nem egymás hegyén-hátán vannak, hanem csoportokban, úgyhogy max egy csoport tud egyszerre leégni. Ja és a szigeten pont a mecset mellett van egy tűzoltóság is, tűzoltóautókkal, sőt a város házaiban van vezetékes víz, sőt néhol a fa pallók mellett fel-feltűnik egy tűzcsap is). 

Szóval érdekes és hangulatos a hely nagyon. Slussz poénért láttunk a pallókon bicajozó kiskölyköt, valamit egy másikat, aki meg a vízbe ugrált. Mindkettő vakmerő, de más-más értelemben. ;)

Amikor visszajöttünk a szigetről a motorcsónakkal, akkor vettük észre, hogy a délelőtti mecset az nem az volt, mint amit tegnap kinéztünk, de sebaj, a délelőtti is szép volt. Ekkor úgy gondoltuk, hogy szerzünk vizet (főleg miattam kicsit alálőttük a mai víz adagot, aztán amikor meg elfogyott, akkor meg pont zárva volt minden), meg kajálunk, s utána nekiindulunk a másiknak is, de végül a frankó ebédtől (csirke curry rizzsel, földimogyoróval, meg szárított kishalakból készült csípős szósszal) picit bepunnyadtunk, úgyhogy inkább a városban tekeregtünk pár dolgot elintézni, aztán meg visszajöttünk a szállásra tegnapihoz hasonlóan a medencében ázni egy pár órát. 

Mára még a vacsi van hátra, aztán holnap reggel 8-kor visszamegyünk immár busszal Malajziába, a Kinabalu hegy lábához. 



2015. február 26., csütörtök

Brunei top 20

Mivel 2 napot eltöltünk Brunei-ben is, gondoltam írok pár sort. Aki a hivatalos infókra kíváncsi, irány vonatkozó szócikke, itt inkább érdekes infókat tüntetnék fel.


1. dacára annak, hogy Bruneit fejlődő országként szokták aposztrolfálni, a helyiek számára ingyenes az oktatás, az egészségügy, alanyi jogon támogatott az étkezés és a lakhatás, valamint nem fizetnek SZJA-t. Bezzeg Magyarország!

2. Hassanal Bolkiah épp az aktuális, országot vezető szultán. Ő a 29. brunei szultán, mellesleg mániákus autógyűjtő, legalább 20 lamborghinije, 160 porschéje, 130 rolls royce-a, 360 ferrárija, 160 jaguárja, 180 bmw-je, 360 bentley-je és 530 Mercije van. De hogy minek? :)

3. Amúgy az ő családja uralkodik Brunei felett már több, mint 600 éve.

4. A szultán teljes neve ez: Kebawah Duli Yang Maha Mulia Paduka Seri Baginda Sultan Haji Hassanal Bolkiah Mu’izzaddin Waddaulah ibni Al-Marhum Sultan Haji Omar ‘Ali Saifuddien Sa’adul Khairi Waddien, Sultan dan Yang Di-Pertuan Negara Brunei Darussalam. Aki vissza tudja mondani fejből miután hazamegyek, kap valami nagyon értékeset! :)

5. A palotájában 257 fürdőszoba van (amúgy szumma 1788 szoba - összehasonlításként a teljes vatikánban 338)

6. A palotája guiness rekorder lakóingatlan a szumma belső mennyezet négyzetmétert számolva, padlót számolva viszont csak 3. De béna.

7. Őfelsége imád lovaspólózni, ehhez van 200 különleges pónija, amit légkondis istállóban tart.

8. Ez most ismerős lehet: 50. szülinapjára építtetett magának Felcsúton egy stadiont és 17 misit (dollárban) fizetett a megboldogult Michael Jacksonnak, hogy fellépjen. Elvállalta.

9. A szultán volt 1993-ban a világ leggazdagabb embere!

10. A bruneiek nem fognak kezett ellenkező neműekkel. Ez a szokás.

11. Mutatóújjal mutogatni bunkóságnak számít, ezért a hüvelykújjukkal mutogatnak.

12. Mivel rettentő szigorú sharia törvénykezés van, ezért alkohol nyilvános fogyasztását szigorúan büntetik.

13. Brunei 1988-ban vett részt először az olimpián, mondjuk akkor sem sportolókat adtak, hanem egy darab bírót, aki a megnyitón egyedül vonult a brunei delegációban. :)

14. Van egy olyan állatfaj, ami kizárólag Brunei-ben található meg a világon, a Belalong levelibéka (Rhacophorus belalongensis)

15. Brunei (ha a szigeteket nem számoljuk) a világ legkisebb területű országa

16. Brunei legmagasabb hegye 1850 méter magas, a neve Bukit Pagon.

17. Az egész országban 1 darab McDonalds van csak.

18. Létezik Bruneiben egy Qur'an nevű verseny, ahol aki a legszebben olvas és legdallamosabb a hangja, az hátralevő életének minden hónapjában nagyságrendileg 400.000 forintnak megfelelő helyi valutát kap!

19. Brunei csak 1984 január elsején nyerte el a függetlenségét, korábban Britt gyarmat volt.

20. Izraeliek nem léphetnek be Brunei területére (bezzeg az összes EU-s ország vízummentesen!)

Ezt a képet meg most csináltam, a vacsi után sétálgatás közben. Ez nem a palota, "csak egy mecset". 

Brunei

Rendben megérkeztünk Brunei-be is. Nem volt különösebben nehéz felkelni negyed 5-kor, mivel nem igazán tudtam aludni sem, úgyhogy fél 4-től már az ágyban fekve nyomkodtam a telefonom. 

A repülőút masodik percében behányt a mögöttem ülő csaj, úgyhogy remek hányás szag terjengett a levegőben. Ezen kívül említésre méltó még annyi történt, hogy a leszállás után nem bírták kinyitni vagy negyed óráig a gép ajtaját. Elképzeltem, ahogy a derék malájok kézzel tépik az ajtót, de persze gondolom nem igy történt. 

Végül sikerült kiszállni s a határőrnek is örömet okozni, ugyanis mi voltunk az első delikvensei, akik Magyarországról jöttek. Volt először egy kis tanácstalanság az útleveleink láttán, aztán meg persze nagy mosolygás. :)

A következő kép pedig az volt, amikor a terminál előtt a buszmegállót keresve egy fehér Mazda sportkocsiból kipattant egy fiatal csaj, hogy ő bizony el akar vinni minket. Akkor még nem tudtuk ezt mire vélni, de aztán mikor már a buszról leszállva a szállásunk vélt környékén csatangoltunk, egy másik csaj állt meg, akihez végül beültünk, s el is hozott a hotelhez. Ő mondta, hogy itt bruneiben szar a tömegközlekedés és ezért a helyiek ezt szokták csinálni: felkapkodják az út mellett ácsorgókat. Hogy csak a turistákra értette-e vagy bárkire, az nem derült ki. 

Miután lecuccoltunk, nyakunkba vettük a várost. Amit egyelőre nem tudok hová tenni, nagyon kettős érzéseim vannak. A közlekedés kulturált, de alig van forgalom, a helyiek nagyon kedvesek, a város rendezett, a parkok szépen vannak gondozva, a város központjában álló fehér mecset is szép, ugyanakkor közvetlen mellette halmokban a szemét, valamint a folyó (öböl?) túlsó oldalán cölöpökre épült faházak, amikben tudtommal filippinó bevándorlók laknak. 

Megállítottak fiatalok, akikről először azt hittem hogy fényképezkedni akarnak, mint az indonéz barátaink, de ők interjút csináltak arról, hogy milyennek látjuk bruneit, mi tetszik, mi az ami nem, stb. 

Az mondjuk már a reptéren furcsa volt, hogy nincsnenek pl. prospektusok az országról, a városról, a nevezetességekről. Lehet, hogy egész egyszerűen nem számítanak turistákra, nem érdekli őket az a bevétel, amit a turizmus hozhatna. Pedig az látszik, hogy ha megvan a (többnyire szultáni) akarat, akkor pénz is van rá, legyen az pláza, a szultán hatalmas fejével díszített tér, hatalmas házasságkötő terem, vagy az éppen most itt megrendezésre kerülő regatta verseny. Erről jut eszembe:a mecset mellett van egy elég nagy beton hajó, melynek a felülete teljes egészében 1x1-es mozaikokból van kirakva. Szóval na, ha tennének pénzt a turizmusba, akkor szerintem lenne keresnivalójuk, mert amúgy szép csak én pl. a hangulatát nem tudom meghatározni. Kicsit ázsiai, kicsit arab, de igazából meg egyik sem. Nem tudom, furcsa. 
Mecset:

másik oldal:

Most kicsit visszajöttünk a hotelbe szusszanni egyet, majd folyt. köv., hátha akkor formálódik még a véleményem. 

2015. február 25., szerda

éjszakai piac

Az idő előtti elalvást elkerülendő tettem még pár kört a városban és megnéztem (és végigkóstoltam) az éjszakai piacot is, ahol mindenféle földi és tengeri jóval kínálgattak, én meg nem tiltakoztam. A legkiválóbb a sült tarisznyarák volt, amit aztán egy kókusz levével folytottam le.
Kisétáltam a vasútállomásra is, ahol délután James várt, mert gondoltam rá, hogy megvárom Lacit, ugyanis sötétben nem olyan egyszerű ide találni, de aztán mivel nem tudom, hogy pontosan mikor érkezik, ezért inkább visszajöttem kicsit később. Nagyfiú, majdcsak megoldja. :)

Ígérem több bejegyzés ma már nem lesz, mert nem tervezek kimenni már, hacsak Laci nem akar elmenni enni - ugyanis leragad a szemen és holnap is 4-kor lesz az ébresztő. :)

A Tandori csirke rejtelmei

Na a sétával nem jutottam messzire, de ennek csak részben az eső az oka. Sokkal inkább az, hogy a hasam visszavitt a 3 éve már kipróbált helyre.  

újráztam a Tandori kemencében sült csirkét, fokhagymás  indiai kenyérrel, amihez megint 3 féle szósz volt. 


Jelentem, hogy a kaja minőség és az árfekvés is változatlanul kitűnő. 

Nem emlékszem, hogy amikor Krisztivel itt ücsörögtünk, akkor mennyien voltak itt, de most ez a hely is tele van. Elképesztő, hogy mindenki kütyüzik, még a láthatósági mellényes utcaseprőnek is a mellénnyel harmonizáló színű Samsung telefonja van. :)

Meg nagyon menő kocsikkal járnak, a legbénább autó amit most láttam, egy Peugeot 406 volt, amúgy csomó Audi, BMW, nomeg a japán autók seregei. 

Visszafelé meg jól le is kocogtam a kaját papucsban, mert elkapott a James és az égzengés által prognosztizált eső. 

Kota Warisan

34. Ennyi fok van Kuala Lumpurban, vagy hát legalábbis a reptér környékén ennyi volt. Ideértem tehát rendben, alig lézengtek az a380-on, ami pesti géppel ellentétben most csúcsszuper volt. Atom nagy kijelző minden széken, egy csomó műsor, érintőképernyő, minden csillog villog kívül-belül. Bár nem kérdeztem de szerintem ez most vaci új gép volt. 

Szóval felszállás előtt volt 4 órám a két járat között Dubai-ban, amit olvasgatással (Jon Krakauer - út a vadonba) és csavargással töltöttem el. Olvasni is szándékosan állva. Megpróbáltam megszámolni a boltokat/kávézókat abban a terminálban, ahol voltam, de 100 körül feladtam. 

Na de csapongok. Szóval a repülőúton semmi nem történt, kajáltam (most reggeli menü volt, mivel itteni - vagyis most már ottani idő szerint hajnal 4-kor indultunk), megnéztem 2 filmet, aztán mivel enyém volt az egész 4 üléses sor, ezért lefeküdtem és aludtam 2-3 órát. 

Leszállás után a csomag kijött rendben, megkerestem a vonatot (nem volt nehéz), aztán el vonatoztam a 3 éve még jelentéktelen közeli kis falucskába Kota Warisan-ba. Amikor leszálltam a vonatról a házigazda James már várt és a szállásra jövet gyorsan körbe is vitt a faluban: nőnek ki a földből a szebbnél szebb házak, van már 2-3 supermarket, s épül egy egyetem is. Nem stadion, egyetem. James elmondása szerint elképesztő lett a nyüzsgés 3 év alatt, amikor utoljára itt jártam, de nem tudta eldönteni még, hogy ennek örüljön-e vagy sem. Meg tudom érteni. 

Én mostanra le tusoltam, elraktam jó mélyre a melegebb ruhákat, aztán most lehet elmegyek sétálni egyet, bár dörög az ég. 

Ha ma már nem, akkor várhatóan Brunei-ből jelentkezem legközelebb.  

2015. február 24., kedd

Dubajból...

...jelentkezik kedvenc helyszíni tudósítótok. Az út elég nyugisan telt. A satyamosok tiszteletére ittam egy bloody Mary-t a majdnem kereken 10 évvel ezelőtti  indiai út emlékére, aztán betoltam a vacsorát (sült lazacfilé, sáfrányos rizottóval, előtte csirkés tésztasaláta, utána vaníliás citromos süti, majd az egészet megkoronázta egy csoki, aztán 10 perccel később egy vanília fagyi.) Fénykép nincs, ahhoz túl gyorsan befaltam. 

Egyébként ez az a320 gép szerintem kb. akkor volt új, amikor a satyammal Indiába mentünk. Most tök szakadt hatást keltett: elavult szórakoztató elektronika, érintő képernyő a kanyarban sem, van cserébe vezetékes távirányító, a kijelző elhasznált, nem azt nézel amit akarsz, akkor kezdve és megállítva amikor akarod,  hanem mennek műsorok, te meg kapcsolgathatod mintha otthon tv-znél. A gép külseje sem sokkal különb: piszkos, kicsit leharcolt. Úgy látszik Budapestnek ez jut. 

Egyetlen pozitívum (a kaján kívül) a személyzet, tök kedvesek és figyelmesek voltak. 

Nagyjából késés nélkül értünk volna ide, de aztán Dubai előtt a tengeren tettünk 4 kört, így végül kb. 40 perces késés jött össze. 

Most hajnal 3/4 1 van itt, 4-kor megyek tovább Malajziába. Addig is találtam egy konnektort egy kuka mellett egy oszlopon, úgyhogy most itt gubbasztok a földön, s nektek írom ezt, miközben egy indiai kisfiú néha elsétál a hátam mögött, beszél hozzám egy számomra ismeretlen nyelven és néha megsimogatja a hátam. Kiváncsi leszek mi lesz ebből. :) veszélyesen élek! :)

Ja igen, lazán kapcsolódik, de a repcsi ablakából már láttam a burj khalifa-t. Nem kicsi. 

frissítés: az előbb idejött egy idősebb indiai tag, rá akart csapni a konnektoromra, de elhajtottam. Szerintem a kiscsákó küldte, szerintem ez egy bűnbanda, konnektormaffia. 

irány dubaj :)

Van azért a fedélzeten pár gyanúsan szőke fiatal csaj, de amúgy alig vagyunk. 
Remélem azért engem nem néznek sexmunkásnak. :)

Budapest

Helyzetjelentésem a reptérről most nem lesz túl eseménydús, nem nagyon történik semmi érdekes. 

A 12-re hívott minibusz jött időben, elég nagy volt a nyomorgás a 13 fős kisbuszon, ugyanis velem és a sofőrrel együtt összesen 3-an ültünk a buszban. Panaszkodott is, hogy nem megy a bolt, amit azért kicsit furcsának találok, tekintve, hogy kb. feleannyiba kerül a minibusz, mint a taxi. 

A másik utas valami ismert riporter faszi volt (nem jut eszembe a neve, de olyasmi műsorokat csinál, mint régen a Frei Tamás féle riportok, vagy manapság az on the spot a spektrumon - ha egyáltalán az van még). Sofőrünk próbálta mindenféle dologról kérdezgetni, de emberünk kizárólag Afrikáról és az afrikai emberekről volt hajlandó beszélni, nevezetesen, hogy azok ott mennyire barmok, merthogy a turizmus szempontjából annyira fontos vadállatokat is mind megették már, és legalább 500 km-t kell autózni, ha az ember zsiráfot akar látni. Meg azt is mondta, hogy az ebola is csak egy média által felfújt hülyeség, s értsük meg, hogy ez a betegség Afrikában mindig is létezett. 

Ja igen, megtudtam még, hogy Egyiptom olcsóbb, mint a Balaton, a Kanári szigetek drága, valamint, hogy nincs olyan, hogy jó vagy rossz, hanem csak olyan van, hogy más. 

Szóval ma is sokat tanultam. :)

Ja igen, mikor ideértünk az volt a végszava (kérdés nélkül), hogy ő a világ minden országában járt már. 

Aztán amikor kiszállt, a sofőr elkísérte valahova, gondolom borravaló miatt (ezt amúgy nem teljesen értem, de mindegy), de gondolom nem kapott, mert mikor visszajött, beszállt, becsukta az ajtót annyit mondott csak: idióta. :)

Csekkin amúgy rendben volt (bár valami kezdő ülhetett a pultban, mert megszenvedett velem), alig lesznek a repülőn, úgyhogy legközelebb remélem már dubajból jelentkezem. 

2015. február 22., vasárnap

Útiterv

Aki olvassa a blogot és érdekli az ilyesmi, feltettem az útvonaltervet, elérhető fent az útiterv fül alatt, röviden: érkezés Kuala Lumpurba, majd másnap irány Borneo szigete, azon belül is Brunei miniállama, aztán meg maláj Borneo többi része, hegymászással, szigeten dögléssel, hajós dzsungel szafarival.

Nagyjából már összeszedtem a cuccokat, viszont még nem pakoltam be, majd holnap este. Nem kell elkapkodni. :)

Nézegettem az időjárást is Kota Kinabalu-ra, egyelőre esős időt mutat, de remélem addig változni fog ez még.

Még 2 nap, és indulok.