2015. február 28., szombat

jöhet a neheze!

Na hát ez egy érdekes buszút volt a hely sajátosságaiból adódóan. Ha megkérdezném tőletek, hogy két ország közötti határátlépéskor hányszor ellenőrzik az irataitokat, kb. 3 féle választ tudok elképzelni (0-Schengen, 1, 2). Ez itt Brunei esetében nem lenne igaz. 

Ha veszitek a fáradtságot és megnézitek a térképen, hogy honnan hova buszoztunk (Bandar Seri Begawan-ből Kota Kinabalu-ba), láthatjátok, hogy keleti-északkeleti irányba kellett volna induljunk. Ehhez képest mi nyugatra/délnyugatra indultunk, mivel Bandar Seri Begawan és Brunei keleti országrésze között nincs szárazföldi kapcsolat. Szóval először nyugati irányban kiléptünk Bruneiből és be Malajzia Sarawak tartományába, ott egy kanyart vettünk és újból beléptünk Brunei keleti részébe (nézzetek meg a térképen és érteni fogjatok), majd miután újra keresztül mentünk a Brunei részen, megint kiléptünk és beléptünk Malajziába, immár a keleti részen, de még mindig Sarawak tartományba, legalábbis a bélyegző szerint. Ez eddig 6 ellenőrzést jelent, de itt nincs még vége, ugyanis Sarawak tartomány és Sabah tartomány között is volt még 2 pecsét, szóval a történet vége 8 újabb pecsét az útlevélben. 

Ez az egész meg azert mókás mert ilyenkor mindig buszról le, ablakhoz szépen sorbaáll, útlevelet kezeltet, buszra visszaszáll. Apropó busz, teljesen kulturált és kényelmes, a térdem és az előttem levő szék között van kb. 10 cm (lásd még yogyakarta-bromo tavaly, ahol a buszon 12 órán keresztül még csak egyenesen ülni sem tudtam, annyira nem fértem el.), utasokat az út során hol felveszünk, hol lepasszolunk (ami azért érdekes mert ez elvileg egy expressz busz, amiről azt gondoltuk nem sok helyen fog megállni). Ja és természetesen túl van hűtve mint egy jégverem, mindketten pulcsiban ültünk, miközben a tv-ben az általam már rég kihaltnak hitt kínai karatés filmek, helyi Megasztár ordítanak. 

Egyébként túl sok látnivaló nem volt az úton, pedig reggel bruneiben aki a buszjegyet elvette, jól bereklámozta, hogy milyen sok szépet fogunk látni, ehhez képest eddig a kisebb-nagyobb települések, a dzsungel és a pálmaolaj miatt kiírtott dzsungel helyére telepített palmaerdők (meg persze a határátkelők) váltogatják egymást a közel sík vidéken. 

Ebédelni egy Lawas nevű helyen álltunk meg fél órára, ami nekünk kicsit szűkre szabott volt, mert még el kellett mennünk pénzt váltani is, ami azért nem volt teljesen triviális de egy helyi kissrác segítségével megtaláltuk a helyet (jó helyre vitt volna, de amikor mar majdnem odaértünk én már láttam, hol van a hely, de a srác simán elment mellette. :) ). Brunei után eljött az olcsóság, és az 5 ringgites kaják időszaka (350 huf), hello Borneo. 

Kota Kinabaluban leszálltunk az egyik pályaudvaron, majd átsétáltunk a kb. 100 méterre levő másikba, ahol pont elértük az utolsó minibuszt, ami a hegy irányába visz minket újabb kb. 2 óra alatt, nagyjából este 7-re fogunk odaérni (ezt most a buszon írom). 

frissítés: itt vagyunk a szálláson már, a holnapi túra kezdetétől kb. 1 km-re, és a vacsorán is túl vagyunk már. Most összepakolunk a túrára, aztán alvás és reggel hajrá! Jó lesz, már várom! Idefelé már megmutatta magát a hegy - nem kicsi. :) 

Legközelebb 2 nap múlva jelentkezem, remélhetőleg egy sikeres 4090 méteres csúcs meghódítása után! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése