Kota Warisan

34. Ennyi fok van Kuala Lumpurban, vagy hát legalábbis a reptér környékén ennyi volt. Ideértem tehát rendben, alig lézengtek az a380-on, ami pesti géppel ellentétben most csúcsszuper volt. Atom nagy kijelző minden széken, egy csomó műsor, érintőképernyő, minden csillog villog kívül-belül. Bár nem kérdeztem de szerintem ez most vaci új gép volt. 

Szóval felszállás előtt volt 4 órám a két járat között Dubai-ban, amit olvasgatással (Jon Krakauer - út a vadonba) és csavargással töltöttem el. Olvasni is szándékosan állva. Megpróbáltam megszámolni a boltokat/kávézókat abban a terminálban, ahol voltam, de 100 körül feladtam. 

Na de csapongok. Szóval a repülőúton semmi nem történt, kajáltam (most reggeli menü volt, mivel itteni - vagyis most már ottani idő szerint hajnal 4-kor indultunk), megnéztem 2 filmet, aztán mivel enyém volt az egész 4 üléses sor, ezért lefeküdtem és aludtam 2-3 órát. 

Leszállás után a csomag kijött rendben, megkerestem a vonatot (nem volt nehéz), aztán el vonatoztam a 3 éve még jelentéktelen közeli kis falucskába Kota Warisan-ba. Amikor leszálltam a vonatról a házigazda James már várt és a szállásra jövet gyorsan körbe is vitt a faluban: nőnek ki a földből a szebbnél szebb házak, van már 2-3 supermarket, s épül egy egyetem is. Nem stadion, egyetem. James elmondása szerint elképesztő lett a nyüzsgés 3 év alatt, amikor utoljára itt jártam, de nem tudta eldönteni még, hogy ennek örüljön-e vagy sem. Meg tudom érteni. 

Én mostanra le tusoltam, elraktam jó mélyre a melegebb ruhákat, aztán most lehet elmegyek sétálni egyet, bár dörög az ég. 

Ha ma már nem, akkor várhatóan Brunei-ből jelentkezem legközelebb.