2015. március 14., szombat

Dubaj

Furcsa hely ez a Dubai. Az egyik barátom a nyomasztó jelzőt használta  rá, én egy másikat fogok, vagyis inkább hármat majd. 

A repülőútról sok mesélni való nincs, leszállás után az emigrációnál volt egy kis fennakadás, mert a mi sorunk az istennek sem akart haladni, két ellenőrző pont használt egy pecsétet, meg valami informatikai probléma is akadhatott az automatikus fénykép készítő rendszerrel (belépéskor mindenkit fotóznak, mondjuk a malájok meg ujjlenyomatot rögzítenek), de végül kíértünk a reptér elé. Taxi vadászat következett, itt két választás adódik, vagy a VIP taxi (fekete BMW volt talán?), vagy a mezei paraszt taxi (asszem Toyota volt), előbbi 50 dirhamnál kezdődött+fuvardíj, utóbbi pedig 25+fuvar. Eredetileg minket a VIP-hez küldtek (köszi), de mi nyilván átmentünk a másikhoz, mivel összesen 60 dirhamunk volt. 

A szállás közel volt (érdekes, hogy itt lehet dohányzó meg nem dohányzó szobát is kérni még),10 perc alatt ott voltunk, gyors tus, majd helyi idő szerint hajnal 1 után alvás (ez maláj idő szerint hajnal 5 lett volna - elég fáradt voltam már). 

Reggel 7-kor keltünk (magunktól, nem órára - köszi jetlag), aztán a hipermodern metrómegálló felé vettük az irányt.

Megvettük a napi korlátlan utazásra jogosító kártyánkat (mint Londonban az oyster), majd hajrá az első megállónk, a Burj Khalifa. 

Ehhez át is kellett szállnunk másik metróra is. Érdekes, hogy a megállók zártak, klimatizáltak, külön ajtók vannak a szerelvényen a nőknek, valamint az arany kártyás utasoknak (vicc, mert a szerelvény meg végig egybe van nyitva, de az arany része tényleg luxus ülések vannak). Az ajtók elé fel van rajzolva és írva, hogy meg kell várni amíg leszállnak az emberek, majd utána lehet megindulni fel. Na ez azért jó mert csak a helyiek szarják telibe, s kezdenek el feltolakodni miközben még emberek tömege szállna le. Jókat anyáztam ezen. :)

Szóval a Burj Khalifa. Ahhoz, hogy oda jussunk, vagy egy kilométert kell sétálni a metróból, zárt, föld feletti folyosókon, majd egy hatalmas többszintes plázába érkezel, amin szintén keresztül mész és kijutsz egy kis térre, mesterséges tóval, kis híddal, pálmákkal, régi stílusban épült hotellel, s a másik oldalon ott a monumtális burj Khalifa. Szép, nagy. 
így ámultam:
Sétáltunk egy csomót, megreggeliztünk egy padon a szupermarketből vásárolt szendvicsekből a reggeli napfényben. Elvoltunk? El, jó volt. 

Utána ismét metró, majd irány a burj al arab és jumeirah part. A metró csak a közelben tett le, úgyhogy kb. 3 km-t kellett sétálni még szó szerint torony iránt. Itt már 1-2 szintes épületek voltak csak kis utcákban (amúgy sok helyen 2x7 sávos utak haladnak), s mindenhol ahol nem zöldell az importált (!) édesvízzel locsolt fű, a sivatag homokja köszön vissza. Mindenhol. 

Kiértünk a partra, oldalról láttuk a Jumeirah és a 7 csillagos Burj Al Arab-ot. 
Igy csodálkoztam:

Utána sétáltunk tovább, majd a légkondicionált buszmegálló fülkében (!) megvártuk a buszt, amivel a Pálma sziget közelébe mentünk, majd kis séta után nyeregvasútra ültünk, s kimentünk a Pálma túloldalára az Atlantisz hotelhez. 

A Pálma levelei a vonatról szépen látszottak, s bár én úgy tudtam, hogy már kész az egész, úgy látszik rosszul  tudtam, mert csomó helyen még mindíg építkeztek. Egyébként látszik, hogy itt-ott van élet, beköltöztek már, láttunk rollerrel közlekedő kölyköket, kutyát sétáltató embert, teregető nőt, futót, stb. 

Az Atlantisz hotel alatt tesz le a vasút, de igazából semmit sem lehet itt csinálni. A hotelbe a VIP vendégek miatt nem lehet bemenni, a Pálma leveleibe nem lehet kimenni, az Atlantisz hotel tetején pedig nincs kilátópont, ahova fel lehetne menni, de van az aljában egy pláza, juhú. Ja meg egy vízi vidámpark. 

Nagyjából fél óra sétálgatás után visszavonatoztunk a Pálma elejére, aztán a tavaly novemberben átadott villamossal (ez is csak azért van szerintem, hogy legyen) elmentünk vissza egy újabb plázába, ahol kajáltunk és megtekintettük a beltéri sípályát felvonóstól (egy megvalósult vicc), valamint találkoztunk Magyarország volt miniszterelnökével, Medgyessy Péterrel (nem vicc). Egy másik plázában van szabványos hoki pálya is. 

Ezután picit elegünk lett a nagy modernségből s elindultunk az óvarosba, vagy legalábbis oda, amit a helyiek annak mondanak. Azért visszafelé még megálltunk egy újabb felhőkarcoló erdőnél, most épp a kikötőben, ami engem kicsit emlékeztetett szingapúrra: folyópart, kis kajáldák, körbe felhőkarcolók, de ami természetesnek tűnt, itt olyan megcsinált, művi, nem őszinte benyomást keltett. 

Az óváros is furcsa volt. Lényegében nem volt: modern (igaz alacsonyabb) régi stílusban épült házak, amik között gyerekek fociztak és kriketteztek, s némelyik ház nagyobb udvarán (vagy kisebb tereken a házak között, ha úgy tetszik) pálmából font házikók roskadoztak. Itt találkoztunk egy faszival, aki nem volt túl lelkes (vagy nem tudtuk megítélni), mert mondta, hogy bár a családja meg ő itt lakik a kunyhókban, de csak azért mert mi turisták csak jövünk és jövünk. A házikók érdekesek voltak amúgy: a homokon közepén szőnyeg, körben ülőpárnák, mindenhol vízipipa illat terjengett a levegőben. Állítólag valahol voltak tevék is, meg sólymok, de azokat nem kerestük meg. 

Voltak helyettük azonban újabb házak, amik valamiféle múzeumként funkcionáltak: az egyikben a korabeli hajókról lehetett tanulni, a másikban a koránból voltak idézetek mozi plakát szerűen, a harmadikban pedig az arab írásról meg az iszlámról voltak infók. Ez utóbbi helyen talált meg 2 indiai faszi, akik az informatikában dolgoznak, 22 éve élnek Dubaiban, s egy fontos dolgot közöltek: csak egy isten van (nyilván Allah). A kezdetben eléggé kedves beszélgetés fokozatosan ment át áru bemutatókat megszégyenítő direkt marketingbe, úgyhogy inkább le is pattintottuk őket idővel. 

Ja igen, azt is említették, hogy a helyiek milyen kedvesek. Ehhez két gondolatot fűznék hozzá: 
- nem nagyon lehet megállapítani, hogy ki a helyi (nyilván a beöltözött arabok kivételt képeznek), de amúgy nagyon multikulti a hely. 
- a helyiek nem kedvesek, nem mosolyognak, a boltokban olyan érzésem volt, hogy zavarok épp, esetleg tudomást sem vettek rólam. Ez Magyarországhoz képest nem annyira, de pl. délkelet ázsiáboz képest fura. 

Ha szummáznom kellene milyen Dubai, nem tudnám megmondani. Viszont Lacival is beszéltük, hogy ha pl. Ázsiába menet választani kellene, hogy 2 repülés között hol töltsön el az ember 1-2 éjszakát, akkor nem kérdés, hogy Szingapúr (vagy Kuala Lumpur, esetleg Lacinak Bangkok) győz dubajjal szemben. Ez azért jelent valamit. 

Persze, 1-2 napot el lehet itt tölteni (bizos többet is amúgy), de valahogy olyan erőltetett, megalomán és értelmetlen nagyon sok dolog. Ilyen például A Pálma sziget, amit nem tudok hová tenni, nem létezik, hogy valaha rentábilis legyen, hangulata sincs, turista szempontból sem látványos. Ugyanakkor valamiért mégis jó, mert már építik a másodikat (természetesen még nagyobb), meg a kontinenseket formáló sziget csoportot is. 

Hogy milyen dubaj? Végülis szép, végülis érdekes, végülis érdemes eljönni ide és megnézni, hogy milyen, amikor valaki lényegében korlátlan forrásokkal rendelkezik és azt épít meg amit akar (ne legyen kétségetek, hogy városszerte száz daru és sok ezer munkás dolgozik most is), végülis azt is érdemes megnézni itt, hogy milyen az a város amiből a pénz és az akarat ellenére mégis nagyon hiányzik valami. Ez pedig a lélek. 

És az én ígért jelzőim: megalomán, szükségtelen és pazarló. De legalább csillog. :)

1 megjegyzés: