2015. március 12., csütörtök

Sepilok

Borneót tekintve már csak egy lényegi bejegyzés van hátra, Sepilok. 

Sepilok egy kis falu, Sandakantól kb. 20 kilométerre nyugatra, így Sukauból visszafelé pont útba esett. Ami miatt most mi ide jöttünk, az egy orángután rezervátum, amely többnyire elárvult orángután bébiket fogad be, nevel fel, s próbál több kevesebb sikerrel visszaszoktatni a dzsungelbe. 

Gondoljunk bele, hogy az anya nélkül felnövő orángutánbébi honnan tudná, hogyan kell fészket csinálni, fára mászni, liánokat használni, stb.  A rezervátumban dolgozók többek között ilyeneket próbálnak megtanítani nekik, ami lássuk be nem túl könnyű. Bár a visszaszoktatási arány állítólag 66%, ami azért nem rossz. 

A folyamat középtávon úgy néz ki, hogy a rezervátum hatalmas területén különböző etető platformok vannak építve, egyre beljebb a dzsungelben. Napi kétszer (10:00 és 15:00) a gondozók minden platformra élelmet visznek, a dzsungel belseje felé haladva egyre kevesebbet. A bejárathoz legközelebbi (a dzsungel mélyétől legtávolabbi) a hely, ahol a legtöbb segítségre szoruló, vagy emberhez legjobban kötődő majmok jönnek (vagy vezetik ki őket) kajálni. Ez az a platform, amit a turisták is megközelíthetnek és végig nézhetik az etetést. 

Egyébként viszonylag szigorú szabályok vannak a parkba belépéskor, ezek mind a majmok, mind az emberek biztonságát szolgálják mind fizikai, mind mikrobiológiai (embert által behozott fertőzés pl.) értelemben. 

Szóval a lényegre térve, mi is egy ilyen etetést céloztunk meg. A sors fintora, hogy kb. 10:15-re értünk oda reggel, úgyhogy meg kellett várnunk a délután 3-at. Ez alatt az idő alatt a park egy berendezett kis mozitermében megnéztünk egy termeszetfilmet az orángutánokról, majd sétáltunk kb. 2 km-t az egyik túraösvényen, melynek a végén egy madármegfigyelő fatorony volt, majd pedig megebédeltünk a park melletti kis étteremben. 

Annyira az etetésekre van berendezkedve a park, hogy 11 és délután 2 között gyakorlatilag bezár. 

Délután kettő környéken lehetett bemenni végül, s a platform környékén el is foglaltuk a helyünket. Kisvártatva megjelent 3 majom, s a kifeszített köteleken elkezdtek mászkálni, majd végül egy magas fán állapodtak meg. Mivel több mozgás egyelőre nem történt, valamint a kaját sem hozták még ki nekik, ezért átsétáltunk az orángután óvodába, ahol egy üveggel elzárt részről figyelhettük, hogy itt hamarabb kezdődött az etetés. Itt még sokkal kontrolláltabb körülmények között tartják az orángutánokat, a gondozók is szájmaszkkal közlekednek, s kézen fogva vezetik ki az állatokat. 
Itt kb. 4-5 orángutánt láttunk, de az üvegen keresztül nem volt az igazi, úgyhogy inkább vissza sétáltunk az eredeti helyre. 

Persze amúgy érthető az üveg, mert az emberek nagyobb tömegbe rettentő ostoba parasztok tudnak lenni. Külön felhívták a figyelmünket pl. hogy ne bagózzunk a parkban a tűzveszély miatt, vagy hogy etetés előtt/közben ne hangoskodjunk, hagyjunk békét szegény orángutánoknak (akik amúgy tenyleg olyan bátortalanul nézelődtek). Ehhez képest persze voltak idióták, akik a platform mellett cigiztek, mások szinte üvöltözve beszélgettek egymással, vagy épp telefonáltak, míg megint mások leghangosabbra állított telefon csengőhangokkal vonultak végig. Micsoda barmok, nehányukra már mi szóltunk oda. Fényes nappal az állatok felé vakuzásról már nem is írok. 

Na mindegy, az etetés érdekes volt, a majmok cukik, nagyon ügyesen mozogtak a kötélen már. Persze jobb lett volna velük a termesztés élőhelyükön, a dzsungelben találkozni, de ez van, így is jó volt. 

Az orángután rezervátum mellett van egy valamilyen mackó (angolul sunbear) rezervátum is, ide nem mentünk be, helyette elindultunk gyalog a főút irányába (2,5 km) stoppolási céllal. Az utolsó 1,5 km-en felvett egy teherautó és a főút kereszteződéséig el is vitt minket. Itt meg pont jött valami szakadt menetrend szerinti helyi busz, amit leintettünk és mindössze 3 ringgitért cserébe elhoztak a szállásunk közelében található busz állomásig (igaz közel 1 óra alatt). A buszról van is egy sokatmondó képem. 

A délután hátralevő része egy-két dolog beszerzéséről, pakolászásról szólt, majd vacsi a tengerparton (tarisznyarákok), sör, majd alvás. 

Reggel majd taxi ki a reptérre, és megkezdjük haza utunkat. 

Ha minden jól megy a két repcsi között még bemegyünk majd Kuala Lumpur belvárosába is. 

Majd jelentkezem még, ha máskor nem - Dubajból. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése