2015. február 27., péntek

Brunei 2: a vízi város

10 óra folyamatos alvás utan ma reggel 8-kor remekül ébredtem, végre sikerült kialudni magam. Gyors reggeli a medence partján (angol reggelit választottunk: bab, krumpli, tükörtojás, virsli, kenyér), aztán indultunk is csavarogni. 

Már tegnap kifigyeltünk egy nagyobb mecsetet a folyó partjáról, nagyjából betájoltuk a térképen, aztán elindultunk gyalog. Oda is találtunk simán, impozáns mecset, körülötte szépen karbantartott parkkal. A mecset több szintes, de sajnos be nem mehettünk, nem azért mert nem vagyunk muszlimok (Laci állandó kérdése, hogy vajon honnan tudják, hisz nincs ránk írva), nem is azért mert nem fekete öltözék volt rajtunk, hanem mert mint kiderült, pénteken zárva van a látogatók számára. 



Ott elcsavarogtunk szerintem egy jó órát a mecset körül, aztán vissza sétáltunk a tegnapi fehér mecset irányába immár nem a város utcáin, hanem a vízre épült falu fapallóin. Pont tegnap mondtam Lacinak, hogy ha én lennék a szultán, biztos nem tűrném meg a rozoga faviskókat a fényűző mecset mellett - hát ő (mármint a szultán) sem tűrte meg, a vízi város nagy része valószínűleg a közelmúltban el lett törölve a víz színéről. Ezt onnan tudjuk, hogy a térképen ahol még a vízi város szerepelt, ma már csak mocsár van. 

Na azért még igy is vannak házikók, sőt némelyikük egész takaros: cserepes virágokkal körbe rakva, függönnyel, szépen kifestve, légkondival (!!), stb. 

Miután visszaértünk a tegnapi fehér mecsethez, teljesen apokaliptikus hangulat fogadott: minden zárva volt, egyetlen úton sem volt sem autó, sem ember. Csak mi voltunk az utcán. Ahol láttunk embert, az is el volt rejtve szem elől (a csónakok a móló alatt, emberek a bezárt éttermekben, stb.). Mint később kiderült, a szultán bácsi rendelte el, hogy dél és délután kettő között mindent be kell zárni és mindenkinek el kell tűnnie az utcáról, különben bünti van. Mivel a törvény a turistákra is vonatkozik (bár nyilván velük szemben van tolerancia), ezért minket is betessékeltek egy nagy sátorba (amit most a regatta verseny miatt állítottak), hogy ott bekkeljük ki az 1 órát kettőig. Na mi nem akartunk egy órát dögleni. 

Miután lehűltünk (nagyon meleg van!), megjelent egy tag a motorcsónakjával, hogy átvinne minket a "rendes" vízi városba, s ezzel éltünk is. Ebben a vízi városban (Kampong Ayer) már a körülményekhez képest (és a tilalom ellenére) több ember mozgolódott. Tök érdekes a hely: ugyanúgy cölöpökre épített faházak (kaki pisi be vízbe persze), köztük fa pallók labirintusa, néhol hidak, mindenféle motorcsónakok (és a hozzájuk készült fedett fa "buszmegállók"). Van étterem, iskola, sőt még egy lakópark is (nem vicc: tök egyforma házak egymás mellett, mint otthon a lakótelepen a sorházak), amihez beton járda is jár. Sőt még egy mecset is van itt. Mindez fából, beton cölöpökön, a vízen. 

Pont filozófálgattam rajta, hogy egy tűz mekora szívás lenne már itt, amikor láttunk is egy kiégett részt. De amúgy számítottak szerintem ők is erre, mert a házak nem egymás hegyén-hátán vannak, hanem csoportokban, úgyhogy max egy csoport tud egyszerre leégni. Ja és a szigeten pont a mecset mellett van egy tűzoltóság is, tűzoltóautókkal, sőt a város házaiban van vezetékes víz, sőt néhol a fa pallók mellett fel-feltűnik egy tűzcsap is). 

Szóval érdekes és hangulatos a hely nagyon. Slussz poénért láttunk a pallókon bicajozó kiskölyköt, valamit egy másikat, aki meg a vízbe ugrált. Mindkettő vakmerő, de más-más értelemben. ;)

Amikor visszajöttünk a szigetről a motorcsónakkal, akkor vettük észre, hogy a délelőtti mecset az nem az volt, mint amit tegnap kinéztünk, de sebaj, a délelőtti is szép volt. Ekkor úgy gondoltuk, hogy szerzünk vizet (főleg miattam kicsit alálőttük a mai víz adagot, aztán amikor meg elfogyott, akkor meg pont zárva volt minden), meg kajálunk, s utána nekiindulunk a másiknak is, de végül a frankó ebédtől (csirke curry rizzsel, földimogyoróval, meg szárított kishalakból készült csípős szósszal) picit bepunnyadtunk, úgyhogy inkább a városban tekeregtünk pár dolgot elintézni, aztán meg visszajöttünk a szállásra tegnapihoz hasonlóan a medencében ázni egy pár órát. 

Mára még a vacsi van hátra, aztán holnap reggel 8-kor visszamegyünk immár busszal Malajziába, a Kinabalu hegy lábához. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése